---> Sétány <---

....

* Lassan sétáltam a sétány közepén egy kisebb mosollyal arcomon. Az utcákat néztem illetve az árusokat mindent lehetett itt kapni, amit akart volna valaki. Ruha, cipő, táska bármit. Szinte mind örömmel árultak élvezték a sok embert, aki oda megy és veszik, az áruikat mintha ingyen adnák őket. Persze ez nem volt, így de istenem ők így vélték vagy nem is tudom mért zsongtak így be tőle. Mindenesetre most ez engem nem érdekelt ugyanis sorba állni nem fogok, hiszen nem vásárolni jöttem ide. Én csak sétálni jöttem, de egyszerűen ledöbbenek néha az embereken. Ha két forinttal olcsóbb ezer mér, földel egy áru képesek odáig elmenni és megvenni. Mintha az életük múlna azon a pár forinton. Hihetetlenek az emberek. Én inkább az estét élveztem, hiszen az volt éppen. Rengeteg csillag az égen. Kellemes levegő se meleg se hideg épp megfelelő. A hold pedig csak úgy ragyog, lefelé mintha az egész sétányt bevilágítaná. Fantasztikusan szép. Ahogy haladtam lassan előre úgy megláttam két lányt is. Mind a kettő más volt, mint a tömeg zöme. Úgy gondoltam ők mások. Olyanok, mint én, vagyis különlegesek. Ezért feléjük sétáltam, hogy ezt biztosan megtudjam*

* Mind a két lány észrevett engem. Illetve egymást is. Mind kettő a maga módján különös és fura volt. Nem tudtam megállapítani melyik fajhoz tartoznak vagy micsodák. Ehhez közelebbről kellett volna megismernem őket. Így elhaladtam szépen lassan az árusok között a tömeg mellett. Hátra néztem még egyszer, hogy lássam az embereket, akik vásárolnak össze vissza olyasmit, amire semmi szükségük. De ezt ők nem tudják, haza mennek, előveszik, és akkor kérdezik meg saját maguktól. Ezt mért is vettem meg?. Tulajdonképpen semmiért csak egyszerűen olcsó volt és ez csábító nekik. Mint nekünk a vér és a hatalom. Nos, igen mindeninél van valami csábító. Kinél, ez kinél az. Lényegtelen ez már. Visszanéztem a lányokra és lassan oda értem. Megszólaltam kedves hangon úgy gondoltam nem kéne a hozzám hasonlókkal bunkónak lennem. Hiszen nem tettek semmit sem még így nagyon aranyos volt a hangon. Barátkozós. *
- Sziasztok –
* Ennyi mondtam elsőnek aztán eszembe jutott legyek udvarias az nem árt. *
- A nevem Aslyn és ti kik vagytok? –
* kérdeztem tőlük csak a nevüket nem támadhatom őket máris le hogy öm bocs de te melyik fajhoz tartozol? Azért ezt nem kéne így ezt nem is tettem meg*

* Meg hallgattam mind a két lányt és megjegyeztem a nevüket. Az egyik csaj elmondta micsoda. Kicsit elmosolyodtam, mert ugyanaz, mint én. Egy hybrid. Elmentünk egy kicsit csendesebb és nyugodtabb helyre. Ezt én nem bántam, sőt nagyon élveztem ugyanis nem szerettem nézegetni a tömeget. Megfulladtam benne. Így örömmel mentem oda és ott szabadabban vettem levegőt szabadabb lehettem úgy össz vissz. A másik lány nem mondta eé, hogy micsoda is ő de megmutatta amiből kitalálhattuk.*
- Nos, igen…-
* Kezdtem bele a mondandómba majd mivel ők elmondták mik én is megtettem. *
- Ami azt illeti én is hybrid vagyok-

* elkomorodtam mikor a múltamról volt szó. Mégis mit mondjak neki. Hazudjam?. Vagy máris fedjem fel az én szép érdekes és aranyos múltamat?. Egyiket sem akartam így úgy döntöttem egy kicsi elmondok nekik, míg egy kicsit megtartok magamnak, sőt inkább jó sokat, ami azt illeti minél kevesebbet akartam mondani nekik. Így kitaláltam a frappáns választ*
- Nem én nem jártam a laborba így sokkal könnyebben felismerem a lényeket. De mégis hybrid vagyok, viszont labor nélkül vagyok az –
* majd rájuk néztem és sóhajtottam*
- Biztos érdekes múltatok van nektek is. Amúgy a laborból ki engedték a hybrideket egy idő után. Nem kellett szökniük. Csak most már ezt megbánták vinnék őket és mindenki mást is. Téged is Carolina. –
* Mondtam nekik amit tudtam megtanultam az alatt hogy hybrid vagyok és nem ember. *

*Kezemet feltettem védekezően. Nem akartam máris harcot. Főleg egy ilyen kedves lánnyal, mint Caroline. *
- Nem, nem úgy értettem, hogy te gyenge, vagy hanem úgy hogy bármilyen erős is vagy lehetsz áldozat. Nem sértésnek szántam itt mindenki lehet áldozat akármilyen erős is. Vérdíj pedig mindenki fején van, ami azt illeti, hiszen minden különleges lényt be karnak fogni a kutatók. Hogy a gyengéiket megtudják enyémen is van, mindenkién van egy ilyen teher. Úgyhogy evvel minden egyedi lénynek számolni kell –
*Magyaráztam a fajtársamnak kissé elsápadtam mikor mondta és halkan hozzá tettem*
- A te történeted bajba? Ugyan így is eléggé bajba vagyunk, mi különleges lények nem hiszem, hogy ez oszt vagy szoroz. Egyébként… én is. Én is ember voltam valaha.-

* Hallgattam Riorat Carolinaval együtt. Megértettem őt ugyanis én is ember voltam anno. De én nem akartam a múltamat mondani. Mert akkor az a fiú eszembe jut, aki ezt tette. Aki miatt ilyen lettem. Egy hybrid. Ahogy ebbe belegondoltam szememben megcsillant a könny, de nem csurgott le nem hagytam erős voltam és megcsóváltam a fejem. Úgy gondoltam elkerülhetem azt, hogy én is kivesézzem a múltamat. Elég, ha én tudom a múltamat ők pedig annyit tudnak róla amennyit feltétlenül szükséges. Azt, hogy ember voltam és hybrid lettem. Ezt is sokalltam még ennyit sem akartam mondani, hogy anno ember voltam ez sok néha nekem, mert rögtön a múltra gondolok. Felkaptam a fejem Carolina mondatára a kajálás jó ötlet és jó felejtő eszköz. *
- Azt hiszem, hagyjuk, a szomorú múltat azon úgy se változtathatunk. Mennyünk kajálni ez jó ötlet. Riora gyere te is mennyünk együtt -
* Mondtam kedves mosollyal a lányoknak meg amúgy is én is megéheztem ebbe a nosztalgiázásba*